Betöltés

Hírek

Ragadozóhal-telepítés az erdőgazdasági tavakon

Süllő. E halfaj nevének hallatán nem csupán a horgászok, de a gasztronómiát kedvelők is tudják, hogy hazánk egyik legértékesebb és legkeresettebb őshonos haláról van szó, amelynek húsa fehér, szelvényes, számtalan kiváló halétel egészséges és ízletes alapanyaga.

A Zalaerdő Zrt. által kezelt tavak csúcsragadozója a süllő, amely esztendőről esztendőre eredményesen szaporodik, de ezen felül ivadékok kihelyezésével is rendszeresen növeljük az állományát. Ez történt május 19-én, amikor szakszemélyzetünk tagjai, a halgazdálkodási hatóság ellenőrzése mellett 6-6 ezer darab előnevelt, 3-4 centiméter nagyságú süllőivadékot telepítettek a Kistolmácsi-víztározóba és a Szentpéterföldei-tóba. A víztározók gazdag fehérhal-állománya megfelelő táplálékot biztosít e gyors növekedésű halfaj számára, ezáltal két év múlva már fogható méretűek lesznek. A süllők a víztározók laza üledékkel fedett mederrészeit kerülik, viszont szívesen tanyáznak a mederben lévő tuskók, kövek, valamint a műtárgyak közelében.

Április hónapban, kajszibarack virágzásakor, amikor a víz hőmérséklete 10-14 °C-os a süllők emberi szem elől elrejtve párosan ívnak. A hímek (tejesek) először kiválasztják a megfelelő ikrázóhelyet, fás és lágyszárú növények víz alatti finom gyökérzónáját, amelyet farkuk legyezőszerű mozdulataival megtisztítanak az iszaptól, finom vízi lepedéktől. Ezt a „fészket” őrzi a hím és fejének szitáló mozgatásával igyekszik odacsalogatni a nőstényt, azaz az ikrást. A fészek felett fejükkel a másik farka felé párba állnak, majd változó irányú lassú forgás során a nőstény lerakja az ikráit, amelyek ragadós héjukkal azonnal a letisztított gyökerekhez tapadnak. Az első egy hétben a tejes egyedül őrzi az ikrával telt fészket, távol tartva az ikrafaló halakat és közben mellúszóival folyamatosan friss, oxigéndús vizet áramoltat az ikrákra.

A kifejlődő lárva kezdetben planktonállatokkal táplálkozik, majd a 3-4 centiméteres méretet elérve megkezdi a halfogyasztást. Táplálékát ezt követően a víztérben előforduló halak közül válogatja, nem annyira faj, hanem inkább méret szerint. Gyakori táplálékai közé tartozik a szélhajtó küsz, a vörösszárnyú keszeg és a 2022-ben az év halának választott bodorka. Táplálkozására jellemző, hogy rablásakor a kishalak legyezőszerűen menekülnek, s ha zsákmányszerzése nem jár sikerrel, akkor áldozatát már nem üldözi tovább.

Süllőnek vagy fogasnak is hívhatjuk e halat attól függően, hogy mekkora méretű példányról beszélünk. A másfél kilogramm feletti hal a fogas, amely nem ritka az erdőgazdasági tavakban.

Ernszt Tamás vadászati és halászati előadó