Hopp József

1923-ban született Eszterházán. A vadászat szeretetét édesapjától örökölte, aki az Esterházy Hercegi Hitbizomány számvevőségének volt a vezetője. Gyakornoki éveit Eszterházán a Hitbizománynál töltötte, ahol elsajátította a nagyüzemi gazdálkodás alapjait. Felsőfokú tanulmányait 1945 szeptemberében fejezte be a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán, Sopronban.

Munkáját 1946-ban kezdte a MÁLLERD Tornyiszentmiklósi Erdőgondnokságán. 1949–50-ben Pölöskén erdőgondnok, 1950–1952 között a Bánokszentgyörgyi Erdőgazdaság előadója volt. 1952–1958 között Somogy megyében (Kisberki és Berzence) is szolgált. 1958–1960 között a Nagykanizsai Erdőgazdaságnál volt előadó, majd 1961-ben a Dél-zalai Állami Erdőgazdaság Szentpéterföldei Erdészetének vezetésére kapott megbízást. A zalai nagyüzemi vadgazdálkodás kialakításában tevékenyen részt vállalt, elősegítve a zalai gímszarvas-gazdálkodás világhírnevének megőrzését. 1971–1983-ig a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vadászati felügyelőjeként dolgozott. Munkája nyomán lehetővé vált a gazdaság vadászterületeinek tömbösítése.
Az 1971-es Vadászati Világkiállításon a Nemzetközi Trófeabíráló Bizottság szarvastagozatának magyar tagja. Ebben az időben az Országos Erdőgazdasági Tanácsban is dolgozott. Nagy gyakorlati tapasztalata, rendkívüli jó helyismerete, a vad, a vadászat szeretete és szolgálata széles közben ismertté tette a vadász szakemberek között.
A vadászat iránt érzett elkötelezettsége 1983-as nyugdíjazása után sem hagyott alább. A Zalaerdő Zrt. szakmai gárdájának ma is aktív tagja, hasznos tanácsaira napjainkban is számítanak az egykori munkatársak.
Gazdag munkássága során, érdemeit miniszteri kitüntetésekkel, Nimród-vadászérmekkel, 1994-ben a Hubertus-kereszt ezüst fokozatával, 1997-ben „Magyar Nemzeti Vadászrend” kitüntetéssel, 2008-ban pedig Magyar Vadászatért Érdeméremmel ismerték el. Alma Materétől 1995-ben arany-, 2005-ben gyémántoklevelet vett át.