Dr. Páll Miklós

1930-ban született Szentpéterföldén. Erdőmérnöki oklevelének megszerzése után 1952-től két évet az Erdőmérnöki Főiskola Erdőművelési Tanszékén dolgozott, mint tanársegéd. 1954-ben tért vissza szűkebb hazájába, Zalába. Ettől kezdve egész szakmai munkásságát a zalai erdőknek szentelte. Erdőművelési műszaki vezetői, központi előadói, majd negyedszázadon át erdőművelési osztályvezetői beosztásban dolgozott. 1966-ban Sopronban műszaki doktori címet szerzett.

Nevéhez az erdőművelésben tudományos és gyakorlati eredmények fűződnek. Jelentős szerepe volt a korszerű zalai erdőfelújítási és erdőnevelési eljárások bevezetésében. Országosan elismertek a zalai bükkösök természetes felújításában, valamint az intenzív nagyüzemi csemetetermelés terén elért eredményei. Kimagasló munkát végzett a Budafai arborétum kialakításában.
Több mint 30 éven át az OEE helyi csoportjának titkára volt. Húsz éven át szervezte a nagy sikerű határmenti „Pannónia” szakmai találkozókat. Döntő részt vállalt az erdőgazdaság sikereinek publikálásában és gyakorlati megismertetésében, elsősorban erdőmérnök-hallgatók, valamint külföldi erdészküldöttségek tanulmányútjainak magas színvonalú szervezésében. Szakmai pályafutása elismeréseként 1994-ben Bedő Albert-emlékéremmel tüntették ki, tulajdonosa az Eötvös Loránd-díjnak (1991), az Újhelyi Imre-emlékéremnek (1986), a Pro Universitate Soproniensi (1995) elismerésnek, a MTESZ-díjnak (1980), a Kiváló Dolgozó (1975, 1984) vállalati és a MÉM-miniszteri (1972, 1975) kitüntetéseknek. Magas színvonalú közjóléti munkájáért „Társadalmi munkáért” arany fokozatú kitüntetést kapott (1972, 1975, 1978, 1982). Alma Materétől 2002-ben aranyoklevelet vett át.