Dr. Mátrabérci Sándor

1942-ben született Munkácson. Erdőmérnöki oklevelét 1965-ben szerezte meg az Erdészeti és Faipari Egyetemen, Sopronban. Szakmai pályafutását 1965. augusztus 1-jén kezdte az OEF 4. sz. Zalaegerszegi Erdőrendezőségénél. 1966. augusztus 1-jén a Dél-zalai Állami Erdőgazdaságnál helyezkedett el, ahol édesapja abban az időben terv- és munkaügyi csoportvezető volt. Az erdőgazdaság Kiskomáromi Erdészeténél kezdetben műszaki gyakornoki idejét töltötte, majd 1967-től az erdészet fahasználati műszaki vezetőjének nevezték ki.

1968-tól a Nagykanizsai Műszaki Erdészethez helyezték át, ahol gépesítési műszaki vezetői munkakörben dolgozott. Ettől az időponttól datálódott az elkövetkező három és fél évtizedes műszaki tevékenysége, melyet műszaki vénája, kreativitása különösen a gépek, a gépesítés, a műszaki fejlesztés szakterületén teljesített ki. 1970-től a jogutód Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Műszaki Osztályán gépesítési előadó munkakört töltött be, majd 1973-tól műszaki osztályvezető-helyettessé, 1980-tól pedig a műszaki-fejlesztési osztály vezetőjévé nevezték ki. 1990-től az erdőgazdaság műszaki igazgatójaként tevékenykedett. A vállalati átalakulás kezdeti szakaszában, 1992. június 1-jétől Letenyén erdészetigazgató-helyettesként dolgozott, majd 1994-től erdészetigazgatóként a Zalaerdő Rt. Bajcsai Erdészetét irányította 2002. január 6-ig, nyugállományba vonulásáig.
1970-ben megszerezte második mérnöki diplomáját, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán. Gépészmérnöki és erdőmérnöki felkészültségét, műszaki ismereteit eredményesen kamatoztatva, géptervezéssel, adaptációk és összeépítések megvalósításával bővítette az erdészeti gépek választékát. Legjelentősebb feladata az 1988-1989-ben 18 hónap alatt felépült – később külföldi tulajdonba került – letenyei furnérüzem tervezése és beruházásának műszaki irányítása volt.
Az OEE-nek 1966 óta, a Gépesítési Szakosztálynak 1968 óta tagja. A ’80-as években, a Mezőgazdasági Könyvkiadó megbízásából, három kötetes „Géptan” tankönyv megírásával járult hozzá – melyekből ma is tanítanak – az erdészeti és faipari szakközépiskolák színvonalas oktatási tananyagának biztosításához.
A zalai, s ez által a hazai erdőgazdálkodásban kifejtett eredményes munkásságát Kiváló Dolgozó (1973), 1982), Erdészet Kiváló Dolgozója (1975) MÉM-miniszteri, Kiváló Munkáért (1985) ipari miniszteri kitüntetéssel és 2002-ben Kaán Károly-emlékéremmel ismerték el.