facebook  google  instagram logo  twiter  youtube  kozjolet345

Mentés

Dr. Andor József

dr andor jozsef1930-ban született Zalalövőn. Erdőmérnöki oklevelének megszerzése után a Lenti Állami Erdőgazdasághoz, majd annak megszűnése után a Dél-zalai Állami Erdőgazdasághoz került. 1955-56-ig a Csömödéri Vasútüzem vezetője, majd 1956-57-ben szakfelügyelő. 1957-ben a Dél-zalai Állami Erdőgazdaság igazgatóhelyettes-főmérnökévé nevezték ki. Kinevezését a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 1970. évi megalakulásakor megerősítették. 1985-től vezérigazgató-helyettesi címet kapott. 1989-ben – saját kérésére – nyugállományba vonult.

Andor József rendkívül sokoldalú, hasznos tevékenységet fejtett ki a zalai erdőgazdálkodás területén. A Dél-zalai Állami Erdőgazdaság főmérnökeként alapvető szerepe volt a modern fakitermelési, fafeldolgozási és erdőfeltárási koncepciók kialakításában, azok következetes megvalósításában. Korszerűsítette a csömödéri fűrészüzemet, irányításával új műszaki erdészet és fafeldolgozó üzem épült Nagykanizsán. Jelentős szerepe volt az országos hírű bajcsai nagyüzemi csemetekert kialakításában. Egyik kezdeményezője volt a Budafai Arborétum létesítésének.
1970 után helyesen ismerte fel a Lenti Fafeldolgozó Üzem rekonstrukciójának fontosságát. Az üzem megújításának előkészítésében és annak végrehajtásában döntő szerepe volt. Nevéhez fűződik a programozott termelésirányítási rendszer kidolgozása és működtetése, amelynek eredményeként a ZEFAG gazdálkodása növekedési pályára állt.

1986-ban az Erdészeti és Faipari Egyetemen műszaki doktori címet szerzett. 1953 óta az OEE tagja. Hosszú éveken át vezetője volt az erdőhasználati szakosztálynak. 1979-ben, szakmai munkássága elismeréséként, Bedő Albert-emlékéremmel tüntették ki. Munkáját továbbá MTESZ-díjjal (1986), a Munka Érdemrend bronz (1967) és ezüst fokozatával (1989), a Kiváló Újító kitüntetéssel, s öt alkalommal az Erdészet Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetéssel jutalmazták. Társadalmi elismerései közül kiemelkedik a Nagykanizsa Város Díszpolgára cím (2000), a Zalalövőért-díj (2005) és a Zala Megye Fejlesztéséért-díj (2007). Alma Matere 2003-ban aranyoklevélben részesítette.

2011-ben, életének 81. évében rövid betegség után váratlanul elhunyt. Testét a zalalövő-mindszenti temetőben helyezték örök nyugalomra.


Dr. Baráth László

barath laszlo 229Dr. Baráth László munkásságával méltó emléket állít a zalai erdőkhöz kötődő elődeinknek, s egyúttal betekintést ad a civil társadalomnak is az utódok eredményeibe, hangsúlyozva, hogy jó kezekben vannak ma is a zalai erdők.

Erdőmérnöki oklevelének megszerzését követően 1963-1969. között a nagykanizsai Északi Erdészet erdőművelési munkáit irányította mint műszaki vezető. 1970-től az újonnan alakult ZEFAG központjába került, ahol kezdetben fafeldolgozási előadóként, majd 1973-tól osztályvezető helyettesként dolgozott. 1982-ben igazgatási osztályvezetőnek, majd osztályvezető-főmérnöknek nevezték ki, és ebből a beosztásából vonult 2000-ben nyugállományba. 1986-os doktori disszertációjában a göcseji erdők erdészet- és gazdaságtörténeti vonatkozásait dolgozta fel.

Az OEE-nek 1963 óta tagja. 1992-93 között az OEE Nagykanizsai Helyi Csoportjának elnöke. Az egyesületi munkában elsősorban az erdészettörténeti kutatások és publikációk kimagasló művelésével vívott ki magának elismerést, küzdve az erdei munka és az erdészek megbecsüléséért a társadalomban.

Irodalmi tevékenységével maradandó emléket állított a nagykanizsai születésű Kaán Károly és Barthos Gyula szakmai kultuszának, valamint vitéz Páll Miklós és Barlai Ervin munkásságának. Több zalai vonatkozású, erdészeti és vadászati emlékekkel foglalkozó könyv és kiadvány szerkesztője, főszerkesztője és írója. Alapító tagként négy évtizede folyamatosan részt vesz a Zalaerdő üzemi újság szerkesztésében.

Életművének elismeréseképpen az Országos Erdészeti Egyesület 2011. évi Vándorgyűlésén Bedő Albert-emlékéremben részesült.


Bodor György

Bodor GyorgyBodor György 1952. szeptember 14-én született Mosonmagyaróváron. A soproni Roth Gyula Erdészeti Technikum, majd ezt követően az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki karának elvégzése után 1980. augusztus 1-jétől a SEFAG Tapsonyi erdészeténél helyezkedett el, ahol rövid időn belül a fahasználati ágazat műszaki vezetője lett. 1983. január 1-jétől a ZEFAG Novai erdészeténél folytatta pályafutását, mint erdőművelési műszaki vezető, majd másfél év elteltével a bajcsai Szaporítóanyag- és Díszfatermelő Üzem vezetői feladataival bízták meg. 1988-ban növényvédelmi szakmérnöki oklevelet szerzett. 1990. január 1-jétől feladatai kibővültek, miután az erdészet és az üzem összeolvadásával az új szervezeti egység erdészetigazgatójává nevezték ki. 1994-től 2015. évi nyugdíjba vonulásáig a Zalaerdő Rt. majd Zrt. erdőgazdálkodási osztályvezető-főmérnöke volt.

1984. és 1994. között a bajcsai 60 hektáros csemete- és 20 hektáros díszfakert, majd később a közel 4000 hektár erdőterületen folyó munkák irányítójaként aktív részese és vezetője volt a nagyüzemi, intenzív erdészeti csemetetermesztési technológiák kidolgozásának. A csemetetermesztés gépesítésével, az öntözés korszerűsítésével, a legújabb növényvédelmi eljárások alkalmazásával sikerült jelentősen növelni a kertek hatékonyságát és a kihozatali mutatókat. Vezetése idején a termelési volumen elérte a 15 millió darab kiültethető csemete, és 22 ezer darab díszfa- és cserjemennyiséget.

Osztályvezető-főmérnökként kibővült feladatait kimagasló színvonalon látta el. Egyértelműen kijelenthető, hogy a Zalaerdő Zrt. elmúlt 20 évi erdőgazdálkodása összefonódott Bodor György munkásságával. Jelentős szerepe volt a mindenkori erdészeti hatóság és az erdőgazdaság kapcsolatának és szakmai együttműködésének javításában, a vitás helyzetek megoldásában. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az erdőfelújítások ápolásának pénzügyi racionalizálásában, hatékonyságának növelésében, a szárazföldi és légi vegyszeres technológiák alkalmazásában. Kidolgozta, és üzemszerű méretekben bevezette mesterséges erdősítéseink gépesített ápolásának munkarendszerét. Szakmai kihívásnak tekintette, és több kísérletet folytatott a zalai erdők biotikus károsítói (cserebogár nemző és pajor), valamint invazív fafajok (bálványfa) ellen való védekezés módszereinek kidolgozásában. Több biológiai és vegyszeres kísérletet végzett ezen károsítások mértékének csökkentése érdekében.

Bodor György 1975-ben lépett be az Országos Erdészeti Egyesületbe, tagja az erdőművelési és erdővédelmi szakosztálynak. Meghirdetése óta felelőse, szervezője és zsűrije az OEE által életre hívott erdészversenyek helyi döntőinek. Az erdészversenyek feladatainak hatékony és lényegre törő összeállításával, a versenyek gördülékeny lebonyolításának is köszönhető, hogy országos szinten több dobogós helyezést is sikerült erdészeinknek elérni.

Központi osztályvezetőként – 2015-ben történt nyugállományba vonulásáig – is megmaradt „terepi” mérnöknek, aki az egyre szaporodó bürokratikus feladatai mellett mindig tud időt szakítani az erdőművelés és fakitermelés gyakorlati kérdéseinek megvitatására, tapasztalatainak átadására. A Nagykanizsai HCS tagja, ötévente szervezője egy határokon túlnyúló regionális, szakmai közösségnek, a Pannónia találkozóknak.

Munkásságának elismeréseképpen az Országos Erdészeti Egyesület 2014. évi vándorgyűlésén Bedő Albert-emlékéremben részesült.


Farkas Pál

farkas pal1928. október 28-án született Bodonyban. Erdőmérnöki oklevelét 1953-ban szerezte meg. Gyakorlati munkáját a Zagyvavölgyi Erdőgazdaság Inászói Erdészeténél kezdte. Két év múlva a Cserháti Erdőgazdaság balassagyarmati központjában – több beosztás után – a termelési osztály vezetője lett. 1960-tól az Észak-somogyi Erdőgazdaság főmérnöke. 1967. november 1-jével nevezték ki a Dél-zalai Állami Erdőgazdaság igazgatójának. 1970. január 1-jétől a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója.

Irányításával jelentős előrelépés történt az erdészeti munkák gépesítésében, megvalósult az erdőgazdasági szervezet átalakítása.

Hosszú betegség után 1979. július 10-én nyugdíjba vonult. Az erdőtől nem szakadt el, nyugdíjasként és vadászként többször megfordult az erdészeteknél. Munkásságát – több miniszteri kitüntetés mellett – két alkalommal a Munka Érdemrend arany fokozatával (1974, 1979) ismerték el. 1993-ban 65 éves korában váratlanul elhunyt. A nagykanizsai temetőben helyezték örök nyugalomra.


Feiszt Ottó

feiszt otto 2291951. december 2-án született Budapesten. 1975-ben diplomázott a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. Első munkahelyén a Salomvár-Zalaháshágyi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnél erdészeti ágazatvezetőként dolgozott 1983 végéig. 1981-ben vadgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett. Német nyelvből középfokú nyelvvizsgája van.

1984. január 1-jétől – közel tíz éven át – vadászati felügyelő volt a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál.

Vezetésével újult meg a vadgazdálkodás infrastruktúrája, és születtek kiemelkedő vadászati eredmények. 1996-ban a Zalaerdő megkapta a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (CIC) bronzplakettjét a magas szintű vadgazdálkodás elismeréseként.

A ZEFAG részvénytársasággá alakulásakor – a kiírt többfordulós pályázat elnyerésével – az ÁV Rt.-től 1993. szeptember 1-jétől vezérigazgatói kinevezést kapott a Zalai Erdészeti és Faipari Részvénytársaság élére. 2010. július 13-ig, közel 17 évig töltötte be ezt a munkakört.

Munkája során meghatározó szerepe volt az új működési forma és az egységes vezetői gárda kialakításában. Irányítása alatt a Zalaerdő kiemelkedő szakmai és gazdasági sikereket ért el, valamennyi ágazatban jelentős beruházásokat hajtott végre, és vált több éven át a legeredményesebb erdészeti részvénytársasággá.

Különböző szakmai szervezetek felkérésére rendszeresen tart előadásokat vadászati és vadgazdálkodási témában, kétszer a Magyar Tudományos Akadémián is. Az Erdőmérnöki Kar Vadgazda Mérnöki Szakán az Államvizsga Bizottság tagja és meghívott külső előadó. Ez irányú tevékenységét értékelve 2004-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetem címzetes egyetemi docens kitüntető címet adományozott részére.

1998 óta az Országos Magyar Vadászkamara alelnöke, 2002-től elnöke. 2000-ben az Országos Magyar Vadászati Védegylet alelnökévé választották. 1996-2002 között a Magyar Véreb Egylet elnöke volt. 1998-2002-ig betöltötte az OEE Vadgazdálkodási Szakosztályának elnöki tisztét is. 2008-tól a Zala Megyei Vadászszövetség újonnan megválasztott elnöke.

Szakmai munkásságának elismerését jelzik a Kiváló Dolgozó (1981, 1988) kitüntetések, a Kiváló Erdőtelepítői Munkáért Oklevél (1981), a Nimród-érem (1995), a Vadas Jenő-emlékérem (1998), Nagyváthy János-díj (2001), a Magyar Nemzeti Vadászrend (2001), Országos Magyar Vadászkamara Aranyérme (2004) és a Pro Silva Hungariae (2005) kitüntetések. Zala megye atlétikai sportjának támogatásáért a Zala Megyei Atlétikai Szövetség 2009-ben Zala Megye Atlétikájáért-emlékplakettel tüntette ki. 2010-ben a Zala Megyei Közgyűlés pedig a Zöld Zaláért Díjat ítélte neki.


Fliszár Aladár

fliszar aladar 229Fliszár Aladár emberi kvalitásai és szakmai rátermettsége követendő példa az őt követő generációk számára. Több évtizedes munkásságát az Országos Erdészeti Egyesület 2011-ben Decrett József-emlékérem átadásával ismerte el.

Fliszár Aladár 1962-ben, mint alkalmi dolgozó vállalt először munkát az Észak-zalai Állami Erdőgazdaságnál. 1963-tól a Középrigóci Szakmunkásképzőben tanult, majd ezt követően a soproni Erdészeti Technikumba került, ahol 1970-ben technikusi oklevelet szerzett.

1973-ban a Zalabaksai Erdészetnél kerületvezetői kinevezést kapott. 1980-tól irodai munkára rendelték, majd 1982-től az erdészet erdőművelői műszaki vezetője lett, ahonnan 2008. évben nyugállományba vonult.

Irányításával az erdészet által kezelt göcseji tölgyesek és fenyvesek erdőművelési feladatai kifogástalanul lettek végrehajtva. Az eltelt két évtizedben több alkalommal is jelentős többletmunkát jelentett a - elsősorban fenyveseket sújtó - természeti károk felszámolása. Hatékony technológiát dolgozott ki a fiatal erdősítésekben jelentkező rovarkárosítások ellen, melynek eredményeit több erdőrészlet is tanúsítja.

A természetszerű eljárások gyakorlati alkalmazásában is jelentős szerepet vállalt, az erdeifenyő állományok természetes felújításában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Munkájának külön fejezetét jelentette a Szentgyörgy-völgyi szálalóerdő kezelése, melyet a legmagasabb szakmai színvonalon végzett el.

Tevékenysége eredményeként az erdészetnél hátralékos erdőrészlet nem keletkezett, miközben minőségi állományok jellemzőit hordozó fiatalosok létesültek.

2008. évi nyugállományba vonulása ellenére az OEE Helyi Csoportjának továbbra is aktív tagja, a szakmai napok rendszeres résztvevője. Helyi térségi szakmai rendezvényeink egyik szervezője, szakmai előadója.


Hopp József

hopp jozsef1923-ban született Eszterházán. A vadászat szeretetét édesapjától örökölte, aki az Esterházy Hercegi Hitbizomány számvevőségének volt a vezetője. Gyakornoki éveit Eszterházán a Hitbizománynál töltötte, ahol elsajátította a nagyüzemi gazdálkodás alapjait. Felsőfokú tanulmányait 1945 szeptemberében fejezte be a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán, Sopronban.

Munkáját 1946-ban kezdte a MÁLLERD Tornyiszentmiklósi Erdőgondnokságán. 1949–50-ben Pölöskén erdőgondnok, 1950–1952 között a Bánokszentgyörgyi Erdőgazdaság előadója volt. 1952–1958 között Somogy megyében (Kisberki és Berzence) is szolgált. 1958–1960 között a Nagykanizsai Erdőgazdaságnál volt előadó, majd 1961-ben a Dél-zalai Állami Erdőgazdaság Szentpéterföldei Erdészetének vezetésére kapott megbízást. A zalai nagyüzemi vadgazdálkodás kialakításában tevékenyen részt vállalt, elősegítve a zalai gímszarvas-gazdálkodás világhírnevének megőrzését. 1971–1983-ig a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vadászati felügyelőjeként dolgozott. Munkája nyomán lehetővé vált a gazdaság vadászterületeinek tömbösítése.

Az 1971-es Vadászati Világkiállításon a Nemzetközi Trófeabíráló Bizottság szarvastagozatának magyar tagja. Ebben az időben az Országos Erdőgazdasági Tanácsban is dolgozott. Nagy gyakorlati tapasztalata, rendkívüli jó helyismerete, a vad, a vadászat szeretete és szolgálata széles közben ismertté tette a vadász szakemberek között.

A vadászat iránt érzett elkötelezettsége 1983-as nyugdíjazása után sem hagyott alább. A Zalaerdő Zrt. szakmai gárdájának ma is aktív tagja, hasznos tanácsaira napjainkban is számítanak az egykori munkatársak.

Gazdag munkássága során, érdemeit miniszteri kitüntetésekkel, Nimród-vadászérmekkel, 1994-ben a Hubertus-kereszt ezüst fokozatával, 1997-ben „Magyar Nemzeti Vadászrend” kitüntetéssel, 2008-ban pedig Magyar Vadászatért Érdeméremmel, 2014-ben Életfa Emlékplakettel ismerték el. Alma Materétől 1995-ben arany-, 2005-ben gyémántoklevelet vett át.


Horváth Ferenc

horvath ferenc1948-ban született Pécsett. Erdőmérnöki oklevelét 1972-ben szerezte meg az Erdészeti és Faipari Egyetemen, Sopronban.

Pályáját 1972. június 26-án, műszaki gyakornokként kezdte a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Zalabaksai Erdészeténél, ahol fél év után erdőművelési műszaki vezetői munkakört töltött be. 1979. július 1-jétől erdészete élére erdészetvezetőnek nevezték ki, majd erdészetigazgató címet kapott. 1989-ben erdészeti gazdasági szakmérnöki oklevelet szerzett az Erdészeti és Faipari Egyetemen.

1990. január 1-jétől a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság termelési igazgatójának nevezték ki. Munkaköre felölelte az erdőművelési, a fahasználati és a kereskedelmi tevékenység teljes körű irányítását. Az ÁVÜ-höz tartozás időszakában, az erdőgazdaság helyi átalakulásával kapcsolatos belső intézkedések során, a kijelölt privatizációs biztos munkaköréből felmentette, s 1992. október 1-jétől a vállalat Lenti Erdészetéhez helyezte át erdészetigazgatónak. Az átalakulás befejeződése után, a létrehozott jogutód Zalaerdő Rt. újonnan kinevezett vezérigazgatója, 1993. szeptember 1-i hatállyal visszahelyezte előző munkakörébe – kiegészítve azt a társaság műszaki tevékenységének irányításával is –, és termelési igazgatóként egyúttal engedélyezte számára a vezérigazgató-helyettesi cím használatát.

Közel négy évtizedet felölelő munkásságát a Zalaerdőnél 2009 decemberében fejezte be. Erdészeti munkássága során a kellő hangnem, a szervezettség és a szakmai fegyelem erdészetét hamarosan a legeredményesebben dolgozó erdészetek közé emelte. Élenjárt az új gépek és technológiák, az ösztönző munkaszervezési módszerek alkalmazásában. Termelési igazgatóként, jelentős szerepe volt és van abban, hogy a céget az eltelt több mint másfél évtizedben folyamatosan az ország egyik legjobb erdészeti részvénytársaságaként tartják számon. Mindezt koncepciózus erdőművelési, fahasználati, gépesítési, erdőfeltárási és kereskedelmi elgondolásainak célirányos végrehajtásával, nagy ívű munkaterületének valamennyi részterületét ismerő, átlátó és átfogó munkájával segítette elő.

Külön is kiemelést érdemelnek azon eredményes törekvései, amelyek a természetszerű erdőgazdálkodás követelményeinek megvalósítására, az erdei feltáróút-hálózat folyamatos fejlesztésére, valamint Lentiben, a nagy múltú fűrészipari tevékenység fellendítésére, a pelletgyártás meghonosítására irányultak. Meghatározó szerepe volt a részvénytársaság erdei vasúthálózatának bővítésében. Nevéhez fűződik 2005-ben a lenti erdei vasútállomás épületegyüttesében megnyílt Göcsej kincsei az erdő és a fa című kiállítás ötlete, s a megvalósítás szakszerű segítése. Élen járt a részvénytársaság számítógépes rendszerének kialakításában, majd folyamatos fejlesztésében.

Az OEE-nek 1972 óta tagja, s aktívan részt vesz a Kereskedelmi és a Fahasználati Szakosztályok munkájában. A FAGOSZ elnökségének megalakulása, 1990 óta tagja, 2003 óta erdész alelnöke, 2007 óta elnöke. A szakszerűség, a határozottság, a következetesség és az igényesség jegyében végzett munkáját Kiváló Dolgozó (1980) vállalati, Kiváló Munkáért (1983) miniszteri kitüntetésekkel, valamint Pro Silva Hungariae (2008) és Pro Facultate Ligniensis (2009) díjakkal ismerték el.


Horváth Ferenc Imre

horvath ferenc imre

1952-ben született Zalaegerszegen. Erdőmérnöki oklevelét 1976-ban szerezte meg az Erdészeti és Faipari Egyetemen, Sopronban. 1976. szeptember 1-jén a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Nagykanizsai Déli Erdészeténél műszaki gyakornokként kezdte pályáját.

1977. szeptember 1-jétől szállítási műszaki vezetőnek nevezték ki, de még ebben az évben a vállalat központjába helyezték, ahol a Közgazdasági Osztály bérgazdálkodási előadója lett. Munkaköréhez 1981-ben felsőfokú munkaügyi képesítést szerzett.

1982. április 16-tól közgazdasági osztályvezetőnek, 1986-tól közgazdasági osztályvezető-főmérnöknek nevezték ki. 1991-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, Zalaegerszegen mérnök-üzemgazdász oklevelet szerzett. 1992. szeptember 16-tól munkaköre ellátása mellett megbízták az igazgatóhelyettesi feladatok ellátásával is. Ez év során felsőfokú személyügyi képesítést is szerzett. Az átalakuláskor vállalata jogutódjánál, a Zalaerdő Rt.-nél, 1993. szeptember 1-jétől gazdasági igazgatónak nevezték ki, s egyúttal engedélyezték részére a vezérigazgató-helyettesi cím használatát. 1995-ben mérlegképes könyvelő képesítést szerzett.

Tevékeny résztvevője és alakítója volt a vállalati közgazdasági munka gyökeres átalakításának, a kreatívabb, az egyéni döntéseket előnyben részesítő, szabadabb kezet biztosító döntési rendszerek bevezetésének. Cégénél a gazdasági társaságba való átszervezés, illetve átalakulás idején, a közgazdasági szakterületek gyökeres átalakításában kiemelkedő szerepet játszott. A kialakított rendszereket a szakma és a tulajdonos egyaránt elismerte, s több erdészeti társaság is átvette azokat. A konszolidált beszámoló táblázatait később a tulajdonos is mintának tekintette.

1993-1998 között tagja volt a Zalaerdő Rt. Igazgatóságának. Az Öreglaki Vadfeldolgozó Kft. Felügyelő Bizottságánál 1990-1997 között, a Kerka Menti Fűrész Kft.-nél 2002-2005 között volt tag. Az Erdész Csillag Alapítvány Felügyelő Bizottságának 2001 óta tagja. Az Erdészeti és Faipari Dolgozók Önkéntes Nyugdíjpénztárának alapító tagja, Ellenőrző Bizottságának 1994-től – az MKB Nyugdíjpénztárba való beolvadásáig – elnöke volt, 2004 óta pedig az MKB Nyugdíjpénztárnál az Erdészeti és Faipari Dolgozók tagozatának vezetője. Az FVM Országos Erdészeti Tanácsának 1998-tól megszűnéséig tagja volt. Az MTA Erdészeti Bizottsága Erdészettudományi Albizottsága Erdővagyon-gazdálkodási Munkabizottságának 2003 óta tagja.

Az OEE-be 1976-ban lépett be, s tagja a 2001-ben újjáalakult Közgazdasági Szakosztálynak is. 2009 óta tagja a Magyar Vadgazdálkodói Egyesület Ellenőrző Bizottságának. Eddigi, emberöltőnyi kiemelkedő munkásságát Kiváló Dolgozó (1982) vállalati, Kiváló Munkáért (1985) MÉM-miniszteri kitüntetéssel és Pro Silva Hungariae (A magyar erdőkért)-díjjal (2009) honorálták. Négy évtizedes szakmai munkája elismeréseként Miniszteri Elismerő Oklevelet vehetett át dr. Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertől 2015. augusztus 20-a alkalmából.

2016-ban vonult nyugállományba.


Kovács Gyula

Feltöltés alatt...


Dr. Mátrabérci Sándor

dr matraberci sandor1942-ben született Munkácson. Erdőmérnöki oklevelét 1965-ben szerezte meg az Erdészeti és Faipari Egyetemen, Sopronban. Szakmai pályafutását 1965. augusztus 1-jén kezdte az OEF 4. sz. Zalaegerszegi Erdőrendezőségénél.

1966. augusztus 1-jén a Dél-zalai Állami Erdőgazdaságnál helyezkedett el, ahol édesapja abban az időben terv- és munkaügyi csoportvezető volt. Az erdőgazdaság Kiskomáromi Erdészeténél kezdetben műszaki gyakornoki idejét töltötte, majd 1967-től az erdészet fahasználati műszaki vezetőjének nevezték ki.

1968-tól a Nagykanizsai Műszaki Erdészethez helyezték át, ahol gépesítési műszaki vezetői munkakörben dolgozott. Ettől az időponttól datálódott az elkövetkező három és fél évtizedes műszaki tevékenysége, melyet műszaki vénája, kreativitása különösen a gépek, a gépesítés, a műszaki fejlesztés szakterületén teljesített ki. 1970-től a jogutód Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Műszaki Osztályán gépesítési előadó munkakört töltött be, majd 1973-tól műszaki osztályvezető-helyettessé, 1980-tól pedig a műszaki-fejlesztési osztály vezetőjévé nevezték ki. 1990-től az erdőgazdaság műszaki igazgatójaként tevékenykedett. A vállalati átalakulás kezdeti szakaszában, 1992. június 1-jétől Letenyén erdészetigazgató-helyettesként dolgozott, majd 1994-től erdészetigazgatóként a Zalaerdő Rt. Bajcsai Erdészetét irányította 2002. január 6-ig, nyugállományba vonulásáig.

1970-ben megszerezte második mérnöki diplomáját, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán. Gépészmérnöki és erdőmérnöki felkészültségét, műszaki ismereteit eredményesen kamatoztatva, géptervezéssel, adaptációk és összeépítések megvalósításával bővítette az erdészeti gépek választékát. Legjelentősebb feladata az 1988-1989-ben 18 hónap alatt felépült – később külföldi tulajdonba került – letenyei furnérüzem tervezése és beruházásának műszaki irányítása volt.

Az OEE-nek 1966 óta, a Gépesítési Szakosztálynak 1968 óta tagja. A ’80-as években, a Mezőgazdasági Könyvkiadó megbízásából, három kötetes „Géptan” tankönyv megírásával járult hozzá – melyekből ma is tanítanak – az erdészeti és faipari szakközépiskolák színvonalas oktatási tananyagának biztosításához.

A zalai, s ez által a hazai erdőgazdálkodásban kifejtett eredményes munkásságát Kiváló Dolgozó (1973), 1982), Erdészet Kiváló Dolgozója (1975) MÉM-miniszteri, Kiváló Munkáért (1985) ipari miniszteri kitüntetéssel és 2002-ben Kaán Károly-emlékéremmel ismerték el.


Nagy László

nagy laszlo1934-ben született a Győr-Sopron megyei Veszkényben. 1958-ban fejezte be tanulmányait a Soproni Erdőmérnöki Főiskolán. Több fontos beosztásban szolgálta kimagaslóan a zalai erdőket. 1960-ig a Szentpéterföldei Erdészetnél dolgozott gyakornokként, majd szakelőadóként.

A Csömödéri Fafeldolgozó- és Vasútüzemben üzemvezető-helyettesként az iparvasúti szállítást és a fafeldolgozást irányította. 1964-től a Nagykanizsai Műszaki Erdészetet vezette. Feladata volt a magas- és mélyépítési munkák irányítása és az erdészeti gépjavítás megszervezése.

1976. szeptember 1-jétől a ZEFAG közgazdasági osztályvezetőjeként, 1982. október 1-jétől pedig gazdasági igazgatóhelyettesként végezte a Zalaerdő gazdasági munkájának irányítását. 1977-ben gépész üzemmérnöki, 1983-ban gazdasági szakmérnöki képzettséget szerzett.

1985-ben vezérigazgató-helyettesi címet kapott. Feladatát kiemelkedő színvonalon látta el. Intézkedéseiben érvényesült a gazdaságosság és a hatékonyság követelménye. Kiemelt gondot fordított a ZEFAG, majd a Zalaerdő Rt. pénzügyi helyzetének stabilizálására, fizetőképességének fenntartására. Gazdaságirányító tevékenységéért országosan is kiérdemelte a szakemberek elismerését és megbecsülését.

1993. január 1-jével nyugállományba vonult.

1993. október 1-jétől több mint 14 éven keresztül a Zalai Erdészeti és Faipari Rt. Igazgatóságának tagja. 1999 májusáig az igazgatóság elnöke, 1999-2002 között titkára, 2002-2006 között újra elnöke. 2006 novemberétől 2008 januárjáig titkára, 2010. júliusáig megbízásos szerződéssel titkára. A Zalaerdő Rt. vezető testületének élén végzett tevékenysége nagymértékben hozzájárult a részvénytársasággá alakulás zökkenőmentességéhez, a gazdasági és szakmai stabilitásához, a részvénytársaság országosan elismert sikereihez.
Az Országos Erdészeti Egyesület tagja. Tanácsaival, személyes részvételével ma is segíti a helyi csoport munkáját. Szakmai életútjáért, kimagasló emberi és vezetői tulajdonságai elismeréseként 1998-ban az OEE nagykanizsai vándorgyűlésén Bedő Albert-emlékérem kitüntetésben részesült. Munkásságát számos díjjal ismerték el, így többek között birtokosa a Munka Érdemrend bronz fokozatának (1987), a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztnek (2007), valamint az Életfa Emlékplakettnek (2014). Alma Matere 2008-ban aranyoklevélben részesítette.


Nagy László

nagy lászló fotó B

Nagy László 1951. január 23-án született a Vas megyei Rum községben. Erdőmérnöki oklevelét 1976-ban szerezte meg az Erdészeti és Faipari Egyetemen, Sopronban. Munkáját 1976. augusztus 1-jén kezdte a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Novai Erdészeténél, műszaki gyakornokként. Fél év elteltével, 1977. február 1-jétől fahasználati műszaki vezetőnek nevezték ki, s e munkakörében dolgozott nyolc éven át, a Novai Erdészetnek a Lenti Erdészettel való összevonásáig. 1985. február 1-jétől a Zalacsányi Erdészethez helyezték át, ahol szintén fahasználati műszaki vezető munkakört töltött be. 1987. augusztus 1-jétől erdészeti főmérnök címhasználatot, s egyben erdészetigazgató-helyettesi megbízást kapott. Fahasználati tevékenysége idejére esett a vállalkozók egyre növekvő szerepvállalása a fakitermelési munkákban, amely 1994-re vált teljessé. A Zalacsányi Erdészet megszűnése után, az annak területével megnövelt Zalaegerszegi Erdészethez helyezték át, ahol 2004. január 1. és 2007. december 31. között fahasználati ágazatvezető, erdészetigazgató-helyettesi munkakörben dolgozott. 2008. január 1-jétől az erdészet igazgatójává nevezték ki, s e beosztásából vonult nyugállományba 2014-ben.

Az erdészetet súlyosan érintő 2003–2006. közötti bükkpusztulás kárfelszámolását zökkenőmentesen, erdőfelújítási problémák nélkül vezényelte le, maximális értékkihozatal elérése mellett. Külön említést érdemel az utóbbi 10 évben a kocsánytalan tölgy állományok természetes úton történő igen eredményes felújítása a gősfai és nagykapornaki térségben, melyre munkatársaival példás gondot fordított. Kiemelkedő szakmai tudással rendelkezik a csemetetermelés, erdőművelés, fahasználat és a dísznövénytermelés terén, amely tudást mindig szerényen és készségesen adta át a kollégáknak. Felkészült, jó stílusú előadója volt a szakmai napoknak, melyek során az átalakító üzemmódra való sikeres áttérés eredményeit mutatta be munkatársaival az érdeklődőknek. A természetközeli erdőgazdálkodás híveként már a 2009. évi erdőtörvény kötelező előírásainak hatályba lépése előtt elindította a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás bevezetését a Zalaegerszegi Erdészet területén. Az erdészet kiemelt feladatának tekintette a környező lakosság tüzelőanyaggal történő ellátását is. Fontosak tartotta, és sokat tett azért, hogy az emberek, a környező települések lakossága ne szakadjon el az erdőtől, a természettől. Pályafutása alatt több közjóléti fejlesztés történt, megújult a Csácsbozsoki Arborétum, az Azáleás-völgy és a Sohollári Arborétum. 

Vezetőként is mindig meglátta az embert kollégáiban, beosztástól függetlenül. Megtalálta a közös hangot az erdőművelő, fahasználó munkásokkal ugyanúgy, mint közvetlen munkatársaival. Emberi nagysága és magas szakmai színvonalú munkája miatt nagy megbecsülés övezte az erdészeti dolgozók, vállalkozók és kereskedelmi partnerek körében is.

Az OEE-nek 1976 óta aktív tagja. A 2011-es zalai vándorgyűlésen erdészete a házigazda szerepét töltötte be, ahol munkatársaival kiemelkedő szerepet vállalt a szakmai programok szervezésében és lebonyolításában, a Zalaegerszeg környéki színvonalas erdőgazdálkodás bemutatásában.

Az erdőgazdálkodás fejlesztése terén végzett önálló, kiemelkedő szakmai, valamint az egyesületet támogató tevékenységének elismeréseként az OEE 147. Vándorgyűlésén 2016-ban Kaán Károly-emlékérem kitüntetésben részesült.


Dr. Páll Miklós

dr pall miklos1930-ban született Szentpéterföldén. Erdőmérnöki oklevelének megszerzése után 1952-től két évet az Erdőmérnöki Főiskola Erdőművelési Tanszékén dolgozott, mint tanársegéd. 1954-ben tért vissza szűkebb hazájába, Zalába. Ettől kezdve egész szakmai munkásságát a zalai erdőknek szentelte. Erdőművelési műszaki vezetői, központi előadói, majd negyedszázadon át erdőművelési osztályvezetői beosztásban dolgozott. 1966-ban Sopronban műszaki doktori címet szerzett.

Nevéhez az erdőművelésben tudományos és gyakorlati eredmények fűződnek. Jelentős szerepe volt a korszerű zalai erdőfelújítási és erdőnevelési eljárások bevezetésében. Országosan elismertek a zalai bükkösök természetes felújításában, valamint az intenzív nagyüzemi csemetetermelés terén elért eredményei. Kimagasló munkát végzett a Budafai Arborétum kialakításában.

Több mint 30 éven át az OEE helyi csoportjának titkára volt. Húsz éven át szervezte a nagy sikerű határmenti „Pannónia” szakmai találkozókat. Döntő részt vállalt az erdőgazdaság sikereinek publikálásában és gyakorlati megismertetésében, elsősorban erdőmérnök-hallgatók, valamint külföldi erdészküldöttségek tanulmányútjainak magas színvonalú szervezésében. Szakmai pályafutása elismeréseként 1994-ben Bedő Albert-emlékéremmel tüntették ki, tulajdonosa az Eötvös Loránd-díjnak (1991), az Újhelyi Imre-emlékéremnek (1986), a Pro Universitate Soproniensi (1995) elismerésnek, a MTESZ-díjnak (1980), a Kiváló Dolgozó (1975, 1984) vállalati és a MÉM-miniszteri (1972, 1975) kitüntetéseknek. Magas színvonalú közjóléti munkájáért „Társadalmi munkáért” arany fokozatú kitüntetést kapott (1972, 1975, 1978, 1982). Alma Materétől 2002-ben aranyoklevelet vett át.


Szakács László

szakacs laszlo1946-ban született Nován. 1966-ban a Soproni Erdészeti Technikumban szerzett erdésztechnikusi oklevelet. Kezdő gyakornoki éveiben az Észak-zalai Állami Erdőgazdaság Zalaegerszegi Erdészeténél beosztott erdészként szolgált. 1970-ben történt kerületvezetői kinevezése után szakmai pályája a zalaegerszegi Alsóerdőhöz kötődött. Itt egy olyan különleges helyzetű erdőtömb gazdája volt, amely amellett, hogy értékes faállományok alkotják, a város életének egyik színteréül is szolgál.

Feladatát magas szakmai színvonalon, a legkisebb részletre is figyelő alapossággal látta el. Ennek köszönhető, hogy munkáját nemcsak felettesei, hanem a város többezres kritikus közönsége is elismerte. Az Országos Erdészeti Egyesület tagja. Egyesületi tevékenységet 1980-tól az erdészettörténeti szakosztályban végez. A komoly hagyományokkal rendelkező zalai erdőgazdálkodás múltjának egyedüli kutatója. Ez irányú tevékenységének értéke nehezen felbecsülhető. Fontosabb írásai a két világháború közötti erdészeti igazgatás, az államosítás és a MÁLLERD megalakulása témakörében jelentek meg. Kutatási eredményeit a szakosztályülések gyakori előadójaként tárja a nagyközönség elé.

Szakmai munkássága – mindenekelőtt kimagasló zalai erdészettörténeti kutatásai – elismeréseként, 1998-ban Bedő Albert-emlékéremmel tüntették ki.


Dr. Várhelyi József

dr varhelyi jozsef1940. december 16-án született Sandon. Erdőmérnöki oklevelét 1964-ben szerezte meg, és július 1-jével a Dél-zalai Állami Erdőgazdaság Tornyiszentmiklósi Erdészeténél kezdte munkáját. Rövid gyakornoki idő után a közben összevonással kialakított Letenyei Erdészet műszaki vezetője lett. 1970. május 1-jétől a ZEFAG 18. számú Lenti Fafeldolgozó Üzem vezetőjévé nevezték ki. Irányításával valósult meg az üzem rekonstrukciója. Munkája mellett 1975–1990-ig országgyűlési képviselő volt. 1985-ben doktori címet szerzett a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen.

1979. augusztus 1-jétől a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatójának nevezték ki. 1985-ben vezérigazgatói címet kapott. Irányításával a ZEFAG kiemelkedő eredményeket ért el, több elismerés mellett 1987-ben elnyerte a MÉM-miniszter Termelési Nagydíját is.

1992. június végén beosztásából felmentették, munkaviszonyát megszüntették. Átmenetileg a letenyei Zala Furnér Kft.-nél helyezkedett el. 1994-től 2000 végéig – nyugállományba vonulásáig – a Letenyei Erdészet igazgatója volt. Életútját, lelkiismeretes szakmai, vezetői és társadalmi tevékenységét Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel (1997), Munka Érdemrend ezüst fokozatával (1986), MÉM-miniszteri kitüntetésekkel (1973, 1984), belügyminiszteri dicsérettel (1998), és Pro Urbe Letenye-díjjal (1998) ismerték el.

Kapcsolat - Zalaerdő Erdészeti Zártkörűen Működő Részvénytársaság

cim f H-8800 Nagykanizsa, Múzeum tér 6.
tel f +36-93/500-200
mobil +36-30/474-2115
fax f +36-93/500-250
mail fzalaerdo@zalaerdo.hu

Partnerek

foldmuv.miniszterium 3         OEE logo1   KANIZSATV      filmtar   filmtar 2   zt    erdomezo           vadaszkamara1  amierdonk



Mentés